1. fejezet ~

Szokásosan lecsapom az ébresztőmet, ami pontosan fél 4-et mutat. Nem tudom meddig bírom még. Apámat 1 hónapja vesztettem el, infarktusban, azóta én vezetem a Modest! -et. Nem egyszerű feladat és még számomra is jutott egy modell aki mellett mindig ott kell lennem. Ő nem más mint Eleanor Calder. Pár hete került a kezeim közé és bár fantasztikusan kijövök vele, nehéz követni az élete minden egyes pillanatát.
Kikecmeregtem ágyamból és a konyha felé igyekszek. Egyedül élek, most hogy apu elment. A lakását megkaptam és mind a három autót amellyel rendelkezett. Azt, kell mondjam az anyagiakkal nem lesz gondom. Bekapcsoltam a kávéfőzőt és a zenecsatornát.
A komódon lévő közös képeinket nézegettem.
- Hiányzol és mocskosul utállak, hogy itt hagytál! - motyogtam a fényképhez.
Ő volt a mindenem. Anyámmal kis korom óta nem tartom a kapcsolatot, neki sokkal fontosabb volt a pénz, amivel apám akkoriban még nem rendelkezett. Persze amint híres lett a cége vissza akart jönni, de Ő nem tartozik a családunkhoz.
Elkészült a kávé. Nyugodtan szürcsölgettem el, miközben egy szintén mi általunk támogatott csaj banda ment. A little mix. Imádtam őket, Perrie-vel mindig jóban voltunk. Főleg amióta apumék kezei közé kerültek. Gyakran jött hozzánk, hogy csajos estéket tartsunk. De most turnén vannak, így semmit sem sejt apa halálával kapcsolatosan.
Rápillantottam az órámra. Jó ég! Megint elfogok késni. Van fél órám. Ledobtam a  még mindig teli bögrémet a pultra és befutottam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Miután a natúr sminkem is elkészült és old school stílusú ruháimat is magamra vettem, indultam is a céghez. Odafele gyorsan száguldoztam a Range Rover-rel amit még aputól kaptam. Hamar megérkeztem és még be se léptem máris a titkárnőm fogadott és tájékoztatott a hétvége fejleményeiről.
- Oké. Akkor rakd le a papírokat az asztalomra Jenn és megtennél nekem egy szívességet. Kérlek rendelj nekem egy kávét! - mondtam neki mosolyogva. Apa és Jenn régebben egy párt alkottak de azóta szét mentek. Én mindig is bírtam.
- Rendben Hill. Kettőre az asztalodon lesz az összes papír. - mondta és már el is tűnt a kabátjával a kávémért.
Beszálltam a liftbe, eleinte egyedül utaztam majd egyik alkalmazottam beszállt mellém.
- Jó Reggelt főnök asszony. - bólintott felém Peter.
- Jó Reggelt.
Hamar felértem az irodámig, ami hatalmas volt. Az ajtón már le is lett cserélve a Mike Nickolson, Hillary Nickolson-ra. Kinyitottam a zárat és már be is léptem a bőr illatú, tágas, fényes területemre. Levetettem a vékony dzsekit és helyet foglaltam a számomra hatalmas bőr fotelba. A papírokat nézegettem. Kinek hova kell mennie, melyiknek fut jól a szekere. Stb. Ajtóm kinyílt és Jess jelent meg a még forró kávémmal.
- Nem is tudom, hogyan háláljam meg, hogy mindig téged küldözgetlek minden fele. - mondtam.
- Van neked elég bajod 19 évesen. Nem kell semmi hála. - kacsintott majd távozott is a teremből.
Órákig kötöttem szerződéseket és szerveztem egy megbeszélést péntek 6 órára.
Megjelent Eleanor. Csinos volt mint mindig.
- Hello Hill.- köszöntött.
 Felkeltem a fotelból és odasiettem hozzá. Öleléssel fogadtam, majd leültünk az asztalomhoz.
- Szóval El, arról lenne szó, hogy jövő héten Párizsba kell utaznunk egy divatbemutatóra, aztán irány L.A. - mondtam a programokat, míg Ő csendben bólogatott.
- Huh. Elég sok dolgunk lesz, azt hiszem. De ha te kísérgetsz engem minden fele, hogyan fogod kézben tartani a Modest!-et? - nézett rám kíváncsian.
Nem lesz egyszerű. De megoldom.
- Hát telefonon. Meg addig pótol a helyettesem. - mondtam egy hatalmas sóhaj kíséretében.
Egy kicsit beszélgettünk még kevésbé munka témáról. Majd szóba került a temetés.
- Igen. Már elintéztem. Holnap után kerül rá sor. De sajnos én nem leszek ott. - elérzékenyültem. Milyen dolog már, hogy a saját apám temetésén amit én szervezek nem leszek ott? Na sebaj. Apu büszke lesz rám, hiszen a munkámat csinálom.
- Sajnálom. De hazajöhetsz arra a pár napra, aztán majd utánam jössz! - vigyorgott rám bíztatóan.
- Nem! Jövök és kész. - vágtam rá, majd elbúcsúztam Eleanor-tól és csináltam tovább a dolgomat.
A telefon megcsörrent én pedig rohanva vettem fel.
- Igen. Tessék? Hillary beszél a Modest! - től. - hadartam gyorsan a megszokott szöveget.
- Jenn vagyok. Egy banda áll itt..cserben hagyta a managerük! - hallottam hangján az izgatottságot,  de fogalmam sem volt róla, mi ennyire fontos.
- Engedd be őket. - leraktam a telefont és vártam a csoda bandát, akitől Jenn majdnem megfulladt.
Rendbe raktam a papírokat az asztalon, és vártam.
Egyszer csak belépett öt fiatal srác, valamelyik nap hallottam is őket a tv-ben. De nem nagyon emlékszek rájuk.
- Jó napot. Kihez van szerencsénk? - nézett rám az egyik fiatal, magas kicsit komolyabb srác.
- Hillary Nickolson vagyok a Modest főnöke. - mutatkoztam be, miközben mind az ötükkel kezet fogtam.
- Oh. Én Liam  vagyok. - mosolygott rám a komoly srác.
- Én Harry. Harry Styles. - nyújtotta felém kezét egy zöld szemű, pimasz mosolyú, göndör hapsi.
- Én Zayn.
- Niall.
- Louis.
- Rendben van. Hát azt hiszem az irodám nem ennyi emberre lett kitalálva. De foglaljanak helyet ahol tudnak. - mondtam kicsit zavarodottan. Ennyi ember még nem volt ebben a teremben az is biztos.
- Szóval miről lenne szó? - néztem rájuk.
- A managerünk Anne, feladta velünk, ahogy Ő mondaná, a küzdelmet és itt hagyott minket. Egyedül pedig valljuk be nem tudjuk mennyire megyünk sokra. Arra gondoltunk, meghívnánk a holnap utáni esti koncertünkre magát és ha tetszik akkor köthetnénk egy szerződést. - mondta nagyon komolyan, azt hiszem Niall.
- Rendben van. Mégis hol lenne a koncert? - kérdeztem.
- Este 9-kor kezdődik és Párizs. - mondta ficeregve a fürtös.
Mekkora szerencse, hogy pont ott leszek. Legalább nem kell futkosnom olyan sokat.
- Akkor holnap után. - keltem fel a székemből, mire az öt srác is megindult.
- Paul majd odaadja a jegyedet. Ő a biztonsági őrünk meg testőrünk meg minden ilyesmi, szóval azt majd Ő elhozza. - mosolygott rám Zayn.
- Köszönöm szépen. - mondtam a sablon szöveget majd távoztak.
Este 10-re végre sikerült kikászálódnom az irodámból, és beriasztottam az épületet.
Fáradtam kászálódtam be az ülésre, és indítottam be a csodajárgányomat. Muszáj ennem valamit, ezért megálltam az első kajáldánál, ami jelenleg a Nando's volt.
Besétáltam és helyet foglaltam egy asztalnál, a menüt nézegettem. Amikor egy hang a hátam mögül megszólalt:
- A csirke szárny isteni! - mosolygott rám a szőke srác délutánról.
- Oh Niall ugye? - kérdeztem rá, és hátra fordultam.
Velem szembe találtam mind az ötöt.
- Jól van akkor 5 csirke szárny lesz. - mondtam a velem szembe álló pincérnek.
- Na milyen napod volt? - érdeklődött Louis.
- Hm..egész fárasztó. - kacagtam fel.
- Ilyenkor amúgy nem csak pöffeszkedsz egy fotelben? - viccelődött tovább.
- Nem. De majdnem. - ingattam a fejem.
Kihozták a kajámat és neki is álltam falatozni.
- Ülj már ide hozzánk! Legalább megismersz minket egy kicsivel jobban. - intett oda nekem Harry.
Felkeltem és átültem tálcástul hozzájuk.
- Nos akkor meséljetek.
Elmesélték, hogyan lettek egy banda. A karrierjük eddigi részéről, hogy mennyit hülyeskednek és még egy csomó dolgot, amiket szeretnek csinálni. Épp befejeztem az étkezést és már indulni készültem.
-  Nem maradsz még velünk egy narancslé erejéig. Addig mesélhetsz te is. - kapta el karomat Zayn.
Jól van. Az a pár perc már nem oszt, nem szoroz. Vissza ültem és kikértünk 6 pohár 100%-ost.
- Hogy vezethetsz egy céget ilyen fiatalon? - hangzott az első kérdés Liam-től.
Mivel még frissek a sebek, nehéz volt elmondani nekik a dolgot, de egyszer úgyis el kell nekik mesélnem, tehát.
- Apám elhunyt és a céget rám hagyta. - mondtam komolyan, az asztalt bámulva.
- Részvétünk. Sajnáljuk. - magyarázta Louis.
- Jajj csak azt ne! Ne sajnáljatok annál nincs is rosszabb. - mosolyogtam fel rájuk.
Beszéltem a barátaimról, akikről jelenleg elég kevés van, a suliról és hogy milyen szakon végeztem.
- Van valakid? - tette fel a kérdést az utolsó korty narancslevemnél Harry.
Majdnem félrenyeltem és elkerekedett szemekkel néztem rá, míg a többiek nagyon nevettek. Igen, az előbb amikor magukról meséltek volt szó róla, hogy nagy csajozó gép.
- Khm. Harry..nincsen. - mondtam én is nevetve.
Láttam, ahogy egy perverz mosoly felvillan arcán.
- Azt hiszem elfogyott az üdítőm. Tehát most már mennem kell.
- Örülünk, hogy megismerkedtünk. Akkor majd még találkozunk. - integetett Zayn.
- Jól van. Sziasztok.
Kifizettem a kellemes vacsorámat, és a narancslevet, majd integettem a fiúknak és távoztam. Bepattantam az autóba és most már meg sem álltam hazáig.
Ledobtam a cipőmet és a ruháimat, helyette felvettem egy toppot és egy franciabugyit és ágyba bújtam.