https://www.facebook.com/PezBlog
De nem húzom tovább, itt a következő rész...
*Pez
Fél három van. Ideje felébredni, hiszen össze kell pakolnom és el kell érnem az 5 órakor induló repülőt Párizs felé. Elővettem két hatalmas bőröndöt, amelyeket megpakoltam egy hetes holmival. Fél négyre már készen is lettem, így még belefér, hogy elmenjek az irodába a jegyemért, ami a koncertre szól.
Begyömöszöltem a cuccaimat az új még alig használt MINI Paceman-be, majd felhúztam a tetőt és már útnak is indultam. Iszonyatosan fáradt vagyok, alig aludtam pár órát.
A jegyemmel minden rendben volt és egy kávéra is beugrottam a StarBuck's-ba. Leültem egy asztalhoz és próbáltam átgondolni az egész hetet, amelynek felét Párizsban másik felét pedig L.A.- ben töltjük majd. Pár napig nem kell majd a munkával foglalkoznunk úgyhogy szívesen szétnéznék mind a két helyen egy kicsit.
- Jó reggelt főnök. Korán kezdődik a reggel? - nézett rám Peter fáradt arccal.
- Jó reggelt Peter. Elég korán. De, hogy hogy te már ébren vagy? Csak 10-re kell menned dolgozni? - kérdeztem és nagyot kortyoltam kávémba.
- Én még le se feküdtem! - nevetett fel, majd odaszólt a pincérnőnek, hogy kéri a szokásost.
- Mit tudsz csinálni ilyen késő este? - kérdeztem fel mosolyogva.
Kissé elgondolkodott, majd gyorsan hadarni kezdett....
- Ma van a legénybúcsúm, de balul sült el, szóval inkább iszom egy kávét.
Nem is tudtam, hogy Peter-nek van valakije. Sőt. Mondjuk ki semmit sem tudok az alkalmazottjaimról és a kollégáimról sem. Ezen változtatnom kell.
- Sok boldogságot a menyasszonnyal. - gratuláltam neki, mire hangos nevetés hagyta el a száját. Nem értem mi ilyen vicces, hiszen semmi rosszat nem mondtam..
- Kösz főnökasszony, de nekem nem nőm van. Már ha érti mire célzok. - kacsintott felém.
Upsz. Nem tudtam. Ezt sem. Ez de gáz.
Fejem éreztem ahogy pirul, majd kínomban felnevettem.
- Ne haragudj én nem tudtam. Akkor sok boldogságot a férjedhez. Bocsi de most mennem kell el kell érnem az 5 órási gépet.
Felkeltem az asztaltól majd kifizettem a koffein adagomat.
- Jó munkát! - kiáltott utánam Pete.
Száguldoztam a reptérig, nem azért mert késésben voltam, hanem inkább azért mert szeretek gyorsan menni. Negyed óra alatt megérkeztem.
- Szép jó napot Hillary, elkísérem a géphez. - állt mellém egy öltönyös, magas, barna srác.
Igen, azt hiszem apámat ismerhette.
- Köszönöm szépen. Szeretném ha az autómat eljuttatnák Párizsba és vigyázzanak kérem, ne legyen rajta karcolás. - motyogtam oda Mr. Elegáns-nak.
- Rendben kisasszony. - bólintott, majd felkapta a bőröndjeimet és elindult a bejárat felé. Végig követtem. Átestem pár ellenőrzésen és szerencsémre semmi kacatomat nem vették el. Helyet foglaltam a V.I.P részen és vártam El érkezését, aki 10 percen belül meg is érkezett.
- Hello csajszi. Minden oké? - kérdezte egy ölelés keretében.
- Igen. Mindened meg van?
- Ne. Kérlek ne kezdd az aggódást. - mosolygott rám.
Igaza van. Mindig mindenen aggódok. De néha jól jön.
Helyet foglaltunk és becsatoltuk az öveinket. Fülesemet a fülembe dugtam és figyeltem a felhőket, meg az alattunk elsuhanó tájat. Csodálatos volt. Eleanor éppen egy divatmagazint olvasgatott és enyhe fintort vágott, amin én elnevettem magam.
- Mi nem tetszik? - kérdeztem.
- Oh. Hát most nézd meg! Ezen a nőn szandál van zoknival. - kacagása betöltötte a teret.
Tényleg igazán jó El-el tölteni az időt. Jó fej és vicces. Ráadásul tudja hogyan kell megnyugtatni ha netán teljesen elszáll az agyam. Ami mostanában gyakran előfordul.
- Ha megérkezünk mit csinálunk? - nézett rám csillogó és izgatott tekintettel.
- Ma nem kell majd semmit csinálnunk. Meg keressük a hotelt, körbe nézhetünk a városba ha gondolod és persze vásárolhatunk. - kacsintottam.
- Tökéletes.
Az út további részét végig tárgyaltuk a fiúkról, divatról, teendőkről, zenéről. Hamar elment az idő és észre se vettük, hogy már el is érkeztünk a célállomáshoz.
- Esküszöm fantasztikus veled az utazás.
Régen mondtak nekem már ilyet. Sosem voltak túl jó és igaz barátaim. Akik pedig ott voltak nekem, mindig elköltöztek valahova máshova és idővel megszakadt köztünk a kapcsolat. Az egyik ilyen srác Christian volt. Kiskorunktól kezdve egészen 15 éves korunkig szinte együtt nőttünk fel. Imádtam. Imádtuk egymást. De elkötözött Brazíliába és azóta nem hallottam felőle.
A hotel keresésére indultunk a nagy csomagokkal. Szerencsére az autómat épségben, karcmentesen tudták utánam küldeni. Ez volt az egyik kedvencem, de soha sem mertem vezetni, mert gyönyörű és apa kedvence volt. De ez beleillik Párizsba, így kihoztam végre a nyílt terepre. Mivel nem túl nagy inkább divat autó, ezért elég nehezen fértünk el benne.
Elvezettem Párizs egyik legdrágább luxus szállodájáig a Ritz Paris-hoz. Kívülről is szép de belülről volt nagyobb varázsa.
Barokk stílusa könnyen ámulatba ejtette az embert, a csodálatos minták a virágok és a hatalmas tér. Varázslatos. A falokon festmények lógtak, különböző alakokat formálva. Vöröses szőnyeg díszítette a bézs színű padlót. Motívumok domborultak ki a plafonról.
- Csodálatos. - suttogta Eleanor.
- Bonjour. Avions réservé une chambre? (Jó napot. Foglaltak szobát?) - köszöntött minket egy magas, fekete hajú, nádszálderekú, vörös rúzzsal tündöklő nő.
- Oui. Suites luxueuses. (Igen. A luxuslakosztályon) - mondta El.
Imádom a nyelveket, de valahogy Franciául egy mukkot sem tudok. Az én nevemre foglaltuk le a lakosztályt, így a nevem segítségével hamar megkaptuk a kulcsokat.
A liftbe szállva igyekeztünk a 38. emeletre. Nem kis szálloda ez, azt hiszem még sohasem voltam ekkorában. Oda bent lágy dallam szólt, igazán kifinomult volt.
Felérve az ajtónkat kerestük, amelyen a 438-as állt, lehúztam a mágneskártyát és már be is léptem a "palotába".
Ámulatos volt. Nem találtok rá szavakat.
Gyönyörű csillárok lógtak le és világították be a teret, a festmények itt is belepték a falat, és a motívumok is közre játszottak. Barnás tapéta díszítette meg a szoba összes részét.
Beballagtam a cuccommal a szobámba, ahol hatalmas ágy állt a szoba közepén és itt is ugyanaz a stílus lepett el mindent.
Fel kell hívnom Jenn-t, hogy minden rendben van-e otthon.
- Jó napot Jenn.
- Oh Hill. Jó, hogy hívsz. Nem jó az ügyfeleknek a péntekre tett megbeszélés, ezért át kell tenni szerdára és le kell mondani az aznapi üzleti vacsorát.- hadarta.
Oh, persze, hogy is gondoltam, hogy minden tökéletesen fog működni? Semmi sem lesz rendben.
- Rendben. Akkor írd át a naptáramba is kérlek szépen, mert képes vagyok összekeverni a napokat.
- Jól van. További jó munkát oda kint. Itthon nem lesz semmi gond, ne aggódj!
Hiába próbál nyugtatni, hogy semmi gond nem lesz, ha már most gond van.
Lehajítottam a telefont az ágyra. Legszívesebben kikapcsolnám és akkor nem hallanék a sok problémáról. Bár a baj, hamar utolér.
- Minden oké? - jött be hozzám barátnőm.
- Igen! - hazudtam.
Látta rajtam, hogy nem mondok igazat, de nem faggatott tovább csak sóhajtott egyet.
- Nos főnök, akkor most merre? - nevetett fel.
Még mindig nem szoktam hozzá, hogy főnöknek neveznek. Bár ahhoz sem, hogy Eleanor nem csak, hogy barátnőm de az általam managel-t modellem is.
- Ha jól láttam itt van pár sarokkal odébb a Coco Chanel. Szerintem kezdjük ott. - mosolyogtam.
Felkaptam egy egyszerű brit stílusú ruhát, majd neki indultunk Párizsnak.
Eleanor sok ruhát vett magának hiszen két nap múlva a vörös szőnyegen vonul fel és engem kért fel partnerének, szóval én is vettem magamnak egy egyszerű de mutatós darabot.
Estére bár már kicsit fáradtak voltunk, sétára indultunk az Eiffel-toronyhoz. Csodaszép volt, ahogy az esti fény megvilágította. Be kell valljam mindig, azt gondoltam, hogy ez csak egy vasdarab, ami hasonlít egy villanyoszlopra, de nem. Gyönyörű.
Éppen nagyban csodáltuk a tájat és a tornyot egy üveg pezsgő mellett, amikor ismerős nevetésre lettem figyelmes.
- Hello Hill...csak nem sétálgatunk a holdfényben? - nézett rám Harry.
Oh. Már majdnem elfelejtettem, hogy Ők is itt vannak.
- Szia Harry. Igen! - mosolyogtam rájuk.
- Csodálatos, nem? Még sosem jártunk erre felé, de ez lenyűgöző.- bámulta Liam a kivilágított Eiffel-tornyot.
- Bámulatos. - bólogattam.
- Nem szeretnéd bemutatni nekünk a barátnődet? - nézett rá Louis, a mögöttem ülő Eleanor-ra.
- Dehogynem! Ő Eleanor Calder.
- Sziasztok.
Integetett bájosan barátnőm.
- Nem te vagy a csaj a divatlapokból? - mutogatott Niall össze-vissza.
- De. - kacagott fel El. - Hillary a manager-em és egyben kijelenthetem, hogy a legjobb barátnőm.
Iszonyatos jól estek a szavai. Olyanok voltak, mint amikor a teljesen lemerült telefont töltőre rakod...feltöltött teljesen.
Hoztunk még egy kis pezsgőt egy boltocskából és együtt kortyolgattuk tovább.
- Azt hiszem haza már nem tudok vezetni El, szóval gyalogolnunk kell vagy taxizunk. - magyaráztam nevetve. Azt, hiszem kijelenthetem a pezsgő megtette a hatását.
- Milyen autód van? - hunyorgott rám Harold.
- Egy MINI Paceman. - mondtam és egy nagyot húztam az üvegből.
- Az komoly! - bólogatott nagyokat.
Mindig mindenkit megleptem amikor elmondtam milyen járgánnyal furikázok, de már nem nagyon érdekel.
Még órákig néztük az építményt, aztán haza indultunk. Mint kiderült Ők egy másik hotelben szálltak meg. De az sincsen túl messze a miénktől.
Hálóingbe bújtunk, és El-el megnéztük az Igazából Szerelmet. Nagyon romantikus film. Iszonyatosan sírtam a végén, de tetszett.
- Jó éjt Hill.- nyomott egy puszit arcomra barátnőm, majd mindketten saját zugunkba vonulva aludtunk el a kényelmes ágyban.
Tetszik...tetszik...tetszik*-* Kövit gyorsaaan :D
VálaszTörlésmég két megjegyzés és hozom :) nagyon örülök, hogy tetszik!
VálaszTörlés