3. fejezet~

Ma végre egy kicsit tovább aludhattam, bár a fáradalmakat nem pihentem ki. Eleanor már felhívta a szobapincért és egy jókora adag tojás rántottát rendelt mindkettőnknek. Leültünk az asztalhoz és neki láttunk a reggelinek.
- Nos, ma kezdődik a haute couture (ez egy párizsi divathétnek a neve) és neked is meg kell jelenned a próbán. - mondtam El-nek, teli szájjal.
- Rendben. Mikorra kell oda érnünk?
- 11. Szóval még bőven van időnk! - mosolyogtam.
Utána néztem a szállodának és mint kiderült, a második emeleten wellness részleg van. Szívesen kipróbálnám, és még vissza van négy óra. Tehát simán belefér egy kis relax. Besétáltam a fürdőszobába és megmosakodtam, majd bikinibe bújtam és magam köré csavartam egy törölközőt.
- Hova mész Hill? - csillant fel a szeme barátnőmnek.
- Wellness. Nem jössz?
Még fel sem tettem a kérdést, El már a bőröndjéből kereste ki a fürdőruháját. Még az enyém barna színben pompázott az Övé fekete volt és sugárzott belőle az elegancia. Tökéletesen illett rá a bikini.
A liftbe szállva újra meghallottam a gyönyörű, klasszikus dallamot. Megérkezve több hírességet véltem felfedezni. Többek között Taylor Lautner-t és fotós barátnőjét, Justin Bieber-t és Cara Delevingne-t.
Eleanor azonnal a modell társához csatlakozott, aki szintén a divat hétre jött, bár csak nézőnek.
Ledobtam magamról a bordó törölközőt és a jacuzziba vetettem magam. Jól esett, hogy átjárta a testemet a bugyorgó meleg víz.
- Csak nem Hillary-hez van szerencsém? - törte meg a relaxációmat, Perrie.
Hirtelen nem kaptam szikrát. Itt van. A legjobb barátnőm, itt van.
- Perrie?! Hát te meg, hogy hogy? - kérdeztem, de a mondatom befejezésééig nem jutottam el.
- Jajj csajszi, gyorsan terjednek a hírek! Tudtam, hogy El részt vesz a divat héten és, hogy te vagy a managere. Meg akarom nézni, ahogy az én kis barátnőm végig vonul a vörös szőnyegen. - kacsintott rám és bemászott mellém.
- Jó téged újra látni. - mosolyogtam.
Egy pillanatra végig nézett rajtam, majd nagy vigyorral vissza tekintett rám.
- Téged is. Nagyon sokat változtál. Eszel te rendesen? - hallatta meg kacaját.
Igen. Tény és való, az utóbbi pár hónapban nem ettem valami sokat és így sikerült megszabadulnom pár kilót, anélkül, hogy azt akartam volna.
Csak lesütöttem a szememet.
- Akkor most szépen fél óra múlva kajálunk egyet! - motyogta.
Egy csomó elintézni valóm van még. De ha Pezz akarja felőlem rendben. Menjünk enni.
- Na és, hogy megy a munka főnök?
Láttam, ahogy arcán hatalmas vigyor jelenik meg. Igen. Neki is a főnöke vagyok most már. Ami igazán vicces.
- Hm. Igazán jól. Bár mindig előfordul valami probléma.
Sokáig beszélgettünk és észre se vettem mennyire telik az idő. Már lassan két órája pihengettem.
- Hillary mennünk kéne. Oh hello Perrie. - érkezett meg El.
Kiszálltunk és hármasban sétáltunk el a liftig, közben Eleanor és Perrie beszámolt egymásnak kivel, mi történt az elmúlt időben.
Felérve, ledobtam a fürdőmbe a vizes holmit és a egy lenge ruhába bújtam, majd hanyatt vetettem magamat az ágyon. Elleptek az érzések. Miért én? Miért az én apám hagyott itt? Annyira szerettem. Láttam magam előtt még a közös nyaralásokat, amikor anyák napján Ő jött el, hogy megnézzen. Még minden emléket tisztán láttam magam előtt. Kis könnycsepp csordult végig hideg arcomon. Szinte égette az a könnycsepp, majd a csinos kis paplanon landolt.
- Te sírsz? - lépett be a szobácskámba Perrie.
Kopogni? Nem szokás?
- Nincsen semmi gond. Csak fáradt vagyok de...most készülődök. - álltam fel egy krákogás közepette.
Beléptem a fürdőbe. Könnyeknek vége.
-  Most nem sírhatsz, maradj erős! A vörös szőnyegen lesz próbát te kis ribanc és nem, nem fogsz gyenge kis picsa lenni!! Tökéletes leszel. Minden rendben lesz! - beszéltem magamhoz a tükörbe. - Ez az ! Most már meg is kattantam. - motyogtam újra.
Ledobtam a gyenge textilt és beléptem a zuhanyzóba. Lemostam a száradt cseppeket arcomról, majd mikor a hajmosással is végeztem, kiléptem. Hajszárítás, göndörítés, sminkelés és bele bújtam egy nem túl egyszerű, mégsem nagyon csinos göncbe. Visszamentem az ágyhoz és felemelt a telefont. Ez az. 5 nem fogadott hívás.
Nélkülem nincs élet? Mi lehetett ennyire fontos.
Visszahívtam az Modest!-et.
- Jajj istenem. Végre Hillary! Szóval sikerült megszerveznem a Modest! vacsorát. Találtam egy nagyon elegáns éttermet. Neked kéne fogadnod mindenkit, hiszen te vagy a Management-ség fő fő elnöke. - hadarta Jenn.
- Rendben. Köszönöm. Ha lehet, most már ne hívjatok! Sms-ezzetek! - mondtam és letettem a telefont.
Nem vágyok a folytonos, rend be osztásra, csak még jobban feszültnek érzem magam.
- Hill. Készen vagy? - jött be hozzám békés mosollyal Eleanor.
Pezz tuti elmesélte neki az egészet, hogy sírni látott.
- Igen! Mehetünk.
Telefontomat a táskámba helyeztem, a parfümöm mellé, majd elraktam a mágneskártyánkat is.
Perrie is elkísért minket a szőnyeges bevonulás próbájára.
Limuzinba ültünk, amely megállt a vörös szőnyeg előtt. Hatalmas fehér épület állt a végében, amibe majd csinosan kell bevonulnunk.
Rendben, akkor most jobb láb ki, szexin kilépek. Felkelek és barátnőmbe karolok, aki mosolyogva figyel rám. Egy kedves kis nő magyarázza előttünk, hogy mikor merre figyeljünk, mikor honnan fog kattanni a vaku, hogy a lényeg, hogy mindig mosolyogjunk és persze beszélgethetünk egymással, hogy látszódjon milyen jó a kapcsolatunk. Hiszen tényleg az! Igazán fontos nekem. Főleg, hogy nem csak a munka kapcsolatom jó vele, hanem a személyes is.
- Akkor Itt kell majd megállnotok. Itt akkorra már el lesz helyezve egy mintás fal, ami előtt kell majd pózolnotok, hogy a fotósok képet készítsenek rólatok. - magyarázta a nő.
Csak bólogattam. Nagyon izgulok. Sohasem vettek még közbe fotósok, nem szoktak emberek körbe venni és nézni. Bár szerencsére Eleanor kapja a főszerepet, a mai estén.
Befejeztük a próbát. Vagyis az én részemmel végeztem, Eleanor-t még körbe vezetik és ruha próbája van. Nekem viszont mennem kell.
- El, sok sikert. Este találkozunk! - mosolyogtam, majd távoztam.
Gyalogolnom kellett mert az autót otthon hagytam. A picsába is.
Ahogy sétálgattam és kiszellőztettem a fejemet. Hirtelen apa jutott eszembe. Ha most itt lenne azt mondaná, jól van Tündérbogár, szépen csinálod! De nincs itt sem a dicséreteit nem hallom, sem a letolását. Nem látom, ahogy kiröhög mert valamit elszúrtam, nem látom ahogy sír mert éppen valamit nagyon jól csináltam.
A nagy gondolkozásba megérkeztem vissza a hotelbe. Oh, igen. Készülődhetek az esti koncertre.

*Koncert*

Felkaptam egy egyedi, saját készítésű ruhát. A jegyemet a nyakamba akasztottam és az autómba pattanva vezettem el a helyszínig. Megdöbbentem amikor egy hatalmas tömeggel találtam magam szembe. Még csak hat óra volt, a kezdés pedig kilenckor lesz. Nekem viszont körbe kell mennem a színpadnál és beszélnem kell a fiúkkal.
Közeledtem a bejárat felé, lányok ezrei sikongattak és énekelték a Torn-t. Ha nagyon jól tudom, ezzel a számmal énekeltek először. Egy alacsonyabb, mégis kigyúrt ember állt a kapu előtt. Felmutattam neki a jegyemet, Ő pedig mosolyogva nézett rám.
- Te lennél Hillary Nickolson? - nyújtotta felém a kezét.
- Igen én lennék és te pedig Paul? - ráztam meg kezét.
- Paul Higgins, a srácok testőre és barátja. - mosolygott.
Kinyitotta nekem a kaput és akkor lányok ezrei sikoltoztak felháborodottan és izgulva. A kapu bezárult a sikítás megszűnt. Csend lett a stadionba. Csak a lépteimet hallottam, ahogy a parkettán koppan a cipőm sarka. Befordultam hátul, a színpad mögött és már meg is láttam a kis ajtót rajta a "One Direction" felirattal.
Halkat kopogtam, majd az ajtó kitárult és röhögő, vigyorgó és evő embereket pillantottam meg. Harry állt az ajtóba.
- Oh Hill! Hát végre itt vagy már annyira hiányoztál! - ölelt magához.
- Oké Harry! Oké. - mondta és megilletődve eltoltam magamtól.
- HILL!!!!! - pattantak fel mindannyian.
Nem tudom, miért kedvelnek ennyire. De rendben van. Becsuktam magam mögött az ajtót.
- Egy kis csendet szeretnék. - halkítottam le a magnót, amiből valami rockosabb zene szólt.
- Mondjad Bébi. - dőlt hátra a kanapén Harold.
- Szóval, szeretném azt megnézni, hogy viselkedtek a színpadon. Tehát csináljátok úgy, mintha itt sem lennék!
Kis csend lett, a fiúk egymásra néztek és nevetni kezdtek. Jól van, nevessetek csak! Leültem a sminktükör elé a bár székre, a telefonomat nézegettem, azon belül is a Twitterem-et bogarásztam.
Egy csomó lány írt nekem és fiú, hogy láttak ma Eleanor-ral a szőnyegen. Szuper. Láttak.
Megérkezett egy szőke hajú nő, egy kislánnyal a karján.
Felálltam és kezet nyújtottam neki.
- Sziasztok. Hillary Nickolson vagyok, úgy néz ki a fiúk jövendőbeli managere.
A fiúk szeme felcsillant és boldogság ült arcukon.
- Szia. Lou Teasdale vagyok, a stylistjuk a fiúknak és Ő pedig Lux Atkin a kislányom. - mosolygott felém a hölgy.
Nagyon kedves volt, miközben a fiúkat sminkelte és öltöztette, velem beszélgetett én pedig a lányával játszottam.
- Menj és foglald el a helyed lassan kezdünk! - mosolygott rám Zayn, és a kezembe nyomott egy bögre kávét. - Elég fáradtnak tűnsz. - kacsintott.
A kávémat elkortyoltam és elhelyezkedtem az első sorba. Mellettem lányok álltak, sikongattak, ujjongtak, énekeltek, persze közben arról beszéltek milyen szép kék Niall szeme és Harry fürtjei mennyire tökéletesek és mennyire megmarkolnák őket. Kis mosoly húzódott a számra.
Percekkel később minden elsötétült, és csak a színpadon lévő led falakon jelent meg fény.
Kezdődik. Figyeltem, ahogy az öt fiú fel vonul a színpadra és egy gyorsabb számot kezdenek el énekelni, ami a One Way Or Another volt. Tetszett amit csináltak. Ahogy kiintegettek a rajongóknak, ahogy egymásra nézve bohóckodtak, az egész nagyon jó volt.
- A következő szám pedig egy az egyik kedvencük, azaz a What Makes You Beautiful. De most szeretnénk felhívni ide egy lányt, akinek ma elakarjuk rabolni a szívét. - mondta a mikrofonba mosolyogva Nialler.
Újabb fülsüketítő sikongatás következett, majd a szöszi és Zayn lepattantak az első sorhoz a színpad elé. Mindenkivel lepacsiztak és amikor hozzám értek ki emeltek a kordon mögül.
- Nem akarok oda felmenni! - motyogtam. - Tegyél le! - nevettem fel.
De hiába minden akaratom, nem hatottam meg őket. A színpadon értem földet. A rajongók bár kiabáltak, meg örültek, láttam rajtuk, hogy nagyon nem értik mi folyik itt.
Elindult a szám és a fiúk szó szerint csak körülöttem sürögtek. Olyan volt, mintha megakarnának győzni, hogy szép vagyok. Aztán a dal végén, minden elsötétült és egy kéz fogta meg a felkaromat és húzott le a színpadról.
- Gondoltam le segítelek. Vége a koncertnek. - törölgette le az izzadságát az arcáról Louis.
- Ti nem vagytok normálisak. Mondtam, hogy nem akarok felmenni oda. - nyavalyogtam.
Semmi kedvem nem volt, ahhoz, hogy lányok ezrei érezzen fájdalmat, hogy miért én? Miért engem vittek fel?
- Te mondtad, hogy csináljuk úgy mintha ott se lennél. Ezért te is rajongó voltál számunkra. - vigyorgott Zayn.
Végülis. Igazuk van.
- Szóval? Akkor leszel az új managerünk? - nézett rám csillogó szemekkel Liam.
Kinyújtottam a kezemet, Ő pedig felhúzta a szemöldökét és értetlenül de kezet fogott velem.
- Hillary Nickolson vagyok, a One Direction managere. - mosolyogtam, Ők pedig ujjongva kaptak fel és emeltek a magasba.
Egy ideig élveztem azt, hogy örülnek, de már elegem lett, hogy a mai nap folyamán, másodszorra vagyok az egekbe.
- Akkor most már tegyetek le. - mondtam nevetve.
Földet érve egy közös ölelésbe lett részem, majd közösen autóba ülve mentünk el egy étterembe. Közös vacsoránk témája, a 1D jövője volt. Tetszettek nekik az ötleteim, így nagyot koccintottunk a jövőre, azaz a közös jövőnkre.